Amiért megcsináltuk

Több mint egy éves elhatározás, csapatgyűjtés és szervezés után 2010. július 17. és augusztus 6. között végig eveztünk Ulm-tól Bajáig a Dunán. A 8 fősre tervezett csapat folyamatosan "morzsolódott", végül hárman vágtunk neki a túrának: Dr. Cserjés Sándor, Dr. Mészáros Endre, Balogh Zoltán E három "megszállott" imádja a Dunát, tiszteli sváb őseit, és erősnek érezte magát e túra megtételére.

Napló

2010. július 17. szombat 19 óra indulás

Zoli – Sanyi – Endre csomagfelvétele, majd Vizi Attilától utánfutóval a kenuk átvétele. 8 órakor indulás Fajesz Audi 100-val az autópályán .
Útközben Ausztriában és Németországban eső.

18. vasárnap

Éjfél után Sanyi köszöntése 61. szülinapján. Érkezés reggel 8:30-kor Ulmba az Olga strassze 125.-be. Várakozás, lepakolás. Kiderült – szállítás közben kilyukadt az egyik kenu. Szerencsére Süti papa ezermestersége: befoltozta a lyukat.
Félkész irodafoglalás, városnézés , sörözés ír-német nyugdíjas párral. Klassz kis város Ulm.

19. hétfő

Elbazilikázott egész napos várakozás (Süti papa 9-re ígérte jövetelét, du. 4 óra lett belőle). A környéket bejártuk: múlt századi temető park, templom, …
Na végre felpakoltunk, az egyik kenut utánfutóra, a másikat tetőtartóra, aztán lesétáltunk a Dunára és megnéztük a Nabada vizi karnevált . Nagy tömeg, sok lubickoló az egy méter mély Dunában, érdekes vízi alkalmatosságok, nézelődtünk, sörözés, …
7-kor kiautózás a 2586,6 fkm-hez, lepakolás, katamarán szerelés, bepakolás, …
19:30 indulás, végig a Nabada útvonalán, integetés, és folyik itt a Duna…
De nem sokáig. Ahol a Nabadások kikötöttek, onnan áll a víz, nemsokára első zsilip, 19:55-kor megkezdtük az automata zsilipezést, 20:00-kor leállt. Szerencsére Süti papa autóval jött utánunk, kihívta a zsilipmestert, aki átprogramozta az elektronikát, így közel 9 órára átjutottunk a zsilipen.
Kemény evezés, szinte álló vízben, a következő zsiliphez már sötétben jutottunk el... 23 órakor a 2575,4 fkm-nél éjszakai táborverés a töltés mögött, kulturált helyen - kaszált, faasztal paddal. Hamar elaludtunk.

20. kedd

Napsütéses reggel. Nappal bizonyosan nem találtunk volna ilyen kellemes környezetet, mivel ez a töltés alatt volt, és a víztől nem lehetett látni kialakítását. Tea, kávé, sonka lekvár reggeli asztalnál, szárítás, pakolás, és…
Fél méterrel éjszaka leengedték a vizet, és iszapba kerültek a kenuk. Derékig merülve az iszapban tudtuk betolni a vízig, ijedelmünk nagy volt. 9 lett, mire erőfeszítéseink sikerrel jártak. Utána rögtön zsilipeltünk.
Nemsokára újabb zsilip, a zsilipek után folyik egy rövid távon a víz, utána hosszú km-ken keresztül állóvízben evezünk. Jönnek a vízhólyagok, Sanyit kivéve, aki evezőkesztyűről gondoskodott.
Egész nap eveztünk, de nem értük el a tervezett fkm-t, zsilipnél vertünk sátrat. Zoli hagymás, füstölt szalonnás tojásrántottát készített 10 tojásból. Mivel Endre egy falatot nem evett belőle – szalmonellások leszünk, akkor ki viszi haza a kenukat? – az ő része a halaké lett.

21. szerda

2530 fkm-től indulunk.
Hatalmas béka ugrott be a kenuba, alig tudtuk kipaterolni. Evezés, vásároltunk kenyeret, zsírszalonna, hagyma, kenyér, bor menü, motorok felpörgetve.
Első vizitúrásokkal – egy amerikai diáklány német barátjával – találkoztunk zsilipeléskor. Ők Frankfurtba eveztek, fel a Duna – Rajna csatornán, kb. egy hónap alatt. Különben élettelen a Duna. Az Ulmer Schachterrel 2-szer találkoztunk.
Ma fürödtünk 3 nap után először a 2530,8 fkm-nél.. Élveztük az alvázmosást. (Fogmosás még mindig pálinkával!)
Neuburg klassz városka, víz vétel, vásárlás, pia.
Zsilipelés után Zoli elcsúszott egy iszapos belépőn, seggét jól beütötte, aznap szenvedve evezett.
Francia kerékpáros párral beszélgetett Sanyi a zsilipelésnél, akik Budapestre tekertek. Ekkor még nem gondoltuk, hogy többször integetünk egymásnak.
Dunauwörth-nél a zúgón megérintette a kenut a kő, izgalmas szakasz volt. Csak zsilipek után folyik rövid szakaszokon a Duna, csak evezéssel haladunk. Este megállapítottuk, hogy kurva sokat evezünk, és mégsem tudjuk behozni első két napi hátrányunkat.

22. csütörtök

2469,9 fkm 14. zsilip Bercheim előtt. Állóvíz, állóvíz!
Állóvíz, állóvíz!
2444 fkm 16. zsilip
2438,6 fkm katonai lejáró, fürdés, kaja, pia
2427 fkm Heimhein-től csodás a Duna, folyik, söröztünk, és csodálkoztunk
2419 fkm Duna áttörés Veltenburg, legszebb szakasz, fürdés. Franciákkal a hajón integettünk
Kelheim, Duna-Rajna csatorna torkolata
2402 fkm Polikam, sok kemény evezés után camping, ahol a vadi új vizesblokkban vertünk tanyát, mivel eleredt az eső. Meleg vizes fürdés, mosás, kaja, pia. Az esőt szerencsésen átvészeltük.

23. péntek

Sanyi csúszdázott, jól szembekapta a hullám becsapódáskor. Előtte fél órát szarakodtunk, hogy kell a csúszdát beindítani.
Ezután húzás kemény ellenszélben Régensburgig. Zsilipelés, és utána folyik a Duna!
2381,3 fkm belvárosban kikötünk, Historike Wurst Kühe-ben a Duna parton spéci virslit eszünk, finom sört iszunk. Utána kellemes séta a belvárosban. Endre nem akart jönni, „fogni” akarta a hajót.
Érsekcsanád nevű hajómúzeum mellett nagy örömmel csorogtunk el.
Magyar hajóval találkoztunk, szóváltás.
Evezés, szívás, mert áll a víz, hullámzik, ellen és oldalszél.
Whallhalle-nál Sanyi köszönti 4 éves Bori unokáját.
Szívás Geislinig, szembeszél, állóvíz, nagy hajók hullámai.
Zsilipelés helyett talicskázni kellett volna, de végül nagy hajókkal átengedtek.
Bonni középiskolásokkal elkezdődött egy kis közös haladás.
Eső + sötétedés, így 2350 fkm-nél sátorverés. Jól be is whiskyztünk, egyszóval Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát..
Éjjel pisiléskor Zoli kőben megbotlott, félig vizes lett. Aztán eső kezdett el komolyabban esni, a Duna szintje is emelkedett és egy nagy hajó hajnalban hullámaival elárasztotta sátrainkat, hálózsákot + a hajót is elindította.

24. szombat

Endre macska fürgeséggel kapta el az elszabadult hajót. Gyors döntés után beöltözés és 7-kor már el is indultunk.
Végig zuhogó esőben, hullámokkal dacolva, változó – de néha hátszélben eveztünk erőnk határán. Egyedül Sanyi profi öltözéke bírta a kíméletlen folyamatos záport. Zoli bőrig ázott, Endre félig.
Zsilipelés nagy hajókkal – vesztünkre: a hajózási nyomvonal különvált, elkerülte a kisvárost Straubinget. Ezért átpakolás egy kőgáton folyamatosan zuhogó esőben. Első szállás nem szállás, végre 2323 fkm „Straubinger Kenuclub e.V.”!!
Bepakolás, csónak kiemelés, fél óráig áztunk a forró zuhany alatt, szárításra szétpakolás, és Regina konyhája! Finom bajor leves (főzelék?), és persze káposztás virsli serpenyős krumplival sok borral.
Zoli bealudt, Endre Sanyival tüntetni ment, vásároltak bort bőven, egy üveggel még az utcán megittak.
Utána nagy borozás, erre kurva nagy bealvás.

25. vasárnap

7:40-kor ébredünk, már nem esett.
Fejedelmi reggeli Reginától! Beírtunk az kenuklub emlékköyvébe.
A víz szintje másfél métert emelkedett, milyen szerencsés volt, hogy a kenuk ki lettek emelve, hála Endre aggodalmának.
Ellopták ivóvíz készletünket és a mosogatót.
Lehet, hogy az áradásnak köszönhetően, de el kezdett „folyni” a Duna. Reménykedtünk, hogy csökkenthetjük hátrányunkat a tervezett mérföldkőhöz viszonyítva.
Nagyon jó kocsmát találtunk, hasonlított a Halászparti kilógó fateraszhoz, és a sör is nagyon jó volt.
Deggendorfban nem találtunk kikötéshez helyet, így alatta, az autópálya mellett álltunk meg kajálásra, szárítkozásra.
Kenyerünk elfogyott, következő városka Wilzhoff, ahol egy kis reptér leszálló pályáján kóboroltunk át, de az étteremben nem adtak kenyeret. Áthajóztunk a szemközti oldalra, ott pizzát vettünk a főutcán, amit a hajónál fogyasztottunk el. Eveztünk tovább, de sötétedett.
2246 fkm-nél találtunk alkalmas terepet, de Süti papa vízállás jelentése miatt pár száz méterrel lejjebb hajóztunk egy lezárult sörkarnevál helyszínére. Itt még egy kis magaslaton állt a sörsátor, ez alatt vertünk sátrat. Endre óhajára a kenukat is felhordta Sanyival.

26. hétfő

Szerencsére csak 10 cm emelkedett a Duna, nem volt éjjel árvízveszély. Korai kelés, gyors reggeli, indulás, folyt a Duna.
Kachlet-i zsilip előtt ismét lelassult a folyás. Utána Passaun úgy átsuhantunk, hogy csak a nagy hajókból és a hullámzásból maradt emlék.
Aztán már osztrák területen hajóztunk, ismét sokat kellett evezni, szinte álló vízben.
Az első osztrák zsilipen több, mint egy óra alatt sikerült átjutni, főleg a hosszú várakozás miatt. A zsilip után is álló vízben, de nagyon szép szakaszon, hegyek között eveztünk.
2171 fkm-nél nagyon jó szállást találtunk. Francia ágyban aludt Zoli és Sanyi. Jó vacsora, Grünner Vertelini bor, mély álom.

27. kedd

Jól indultunk a bőséges reggeli után, de a második osztrák zsilipnél egy tökös fiatalember nagyon megszívatott bennünket a „life dzseki” miatt. Már beálltunk a zsilipbe, amikor angol tudása nélkül visszaküldött a jelentkezési pontra, hogy csak 3 mentőmellénnyel kelhetünk át a zsilipen, és vegyük tudomásul, hogy Ausztriában kötelező a mentőmellény. (Sanyi otthon felejtette!). Na ekkor egy hatósági emberkének elmagyaráztuk, hogy kollégánk elment vásárolni mellényt, így kettőnkkel átengedték hajónkat. De szemetek voltak, mert a következő zsiliphez leszóltak, hogy jön egy katamarán, ellenőrizzék a mellényeket.
Sajnos sokat kellett evezni, mert a zsilipek között is szinte állt a Duna.
A következő zsilipeken Zoli beszólt a vezérlőbe, hogy soroljanak be, aztán legyalogolt a zsilip kijárathoz. Sanyi és Endre meg mellénnyel átzsilipelt. Sajnos a nemzetközi vízi úton a zsilipesek angolul nem beszélnek, így jobb trükknek tűnt, hogy Endre lassú némettel kérte a bezsilipezéshez az engedélyt.
A 3. osztrák zsilipelés után kezdtük keresni a szállást, de nem találtunk alkalmas helyet. Zoli erőszakoskodására egy Yact klubba eveztünk be - 2109 fkm, és ott találtunk egy kellemes Gasthause-t. A kenuk is védett vízen maradhattak. Jót vacsoráztunk, ittunk, és aludtunk.

28. szerda

A Duna hosszabb szakaszon jól folyt. Útközben ettünk, ittunk – nem keveset – vásároltunk.
Útközben hosszabb előadást hallgattunk Endrétől élettan szigorlati áteresztő kérdéskörből: flatus, ructus, vomitus-ról. Fantasztikus volt.
2045 fkm-ig Melk előttiig jutottunk, mivel itt már elég hosszan ismét állt a Duna. Vadkemping Pöchleng ápolt parti részén. Magyar bringásokkal aludtunk, éjjel esett az eső.

29. csütörtök

Reggel szép időre ébredtünk, szárítkoztunk, és asztal mellett reggeliztünk.
Zsilipelés után jól jöttünk. Egy szőlődombos táj közepén sóderes parton megálltunk. Folyóbor vásárlási próbálkozása Sanyinak és Endrének fél sikerrel járt, mivel „csak” üveges borokat kaptak a pincészetben. De nagyon jó bor volt. Ettünk, fürödtünk. Nemsokára ismét teljesen leállt a Duna, eső – egyszóval szívatás. Tulini zsilip után keressük a fedett szállást. Bizonytalanul álltunk meg 1975 fkm környékén Zweintendorf-ban. A rendőrség ügyeletese mutatott rá eddigi legszuperebb szállásunkra. A tulaj lánya kis furgonnal jött ki a partra és fuvarozta be cuccinkat a pár száz méterre lévő Gasthause-ba. Igaz 40 Euró/fő-ért szálltunk meg, de szuper szállás volt, bőséges vacsora és svédasztalos reggelivel. Az átázás után jól esett a forró vizes zuhany, és persze a finom csapolt sör.
Jól aludtunk.

30. péntek

Esőre ébredtünk. Óriásit reggeliztünk, aztán visszafeküdtünk és elaludtunk. A takarítónő ébresztett 10 után, és addigra elállt az eső. 11-re autóval kipakoltunk, vízre szálltunk és húztunk.
Aztán ismét jött az eső, kiálltunk egy motorcsónak kikötőben egy fedett stéghez. Amíg esett ettünk és sokat piáltunk, mondhatjuk jól beittunk.íbr> Elállt az eső és haladtunk a zsilip felé. Szépen áteveztünk Bécsen – vártuk a bécsi óriáskerék látványát, de az messze lehetett a fő ágtól, látványa elmaradt.
Sötétedéskor az utolsó osztrák zsilipen is átkeltünk, utána nem sokkal vadkempingeztünk a 1919,5 fkm-nél.

31. szombat

6:30-kor keltünk, 7 után 15 km/órával haladtunk, jól húztunk rá.
A következő megálló Orth am Dunau. Találtunk egy halászcsárdát, itt a konyhán át jutottunk be, rendes volt a főpincér, nyitás előtt virslis reggelit ettünk.
Ebédidőre Hainburgba értünk. Part menti vendéglőben magyar pincérek szolgáltak ki. Endre és Zoli bécsi szeletet – jó vékony volt – Sanyi pangasziusz harcsát evett. A bor és sör nagyon csúszott rá.
Vízre szálláskor utoljára találkoztunk a francia biciklis párral, nagy integetéssel búcsúztunk.
Dévény váránál akadtunk össze Krisztiánnal, aki Bécstől indulva egy hónap alatt akar lejutni a Duna deltába. Ittunk egy közöset, és kérte a bősi zsilipelésnél hadd tartson velünk.
Pozsonyi kábel híd mellett egy part menti kocsmában ittuk a finom szlovák sört, és egy aranyos szőke rozsnyói pincérlány szolgált ki. Élmény volt a napsütésben a parlamenttel szemben sörözni.
Közeledtünk a Duna közhöz az utolsó zsiliphez: 32.! Itt Endre megfűzte Sanyit, hogy ne a hajózási nyomvonalon menjünk, hanem a sporthajók zsilipjén keljünk át. Ennek kettős szívatás lett a vége, és persze gyönyörökkel fűszerezve.
Javították a sportzsilipet, a csúszda meg veszélyessége miatt üzemen kívül volt. Maradt a kézi áthurcolkodás! Volt cipekedés!
Az öreg Dunába annyira kevés vizet engednek át, hogy még nem is csordogál. Evezés álló vízben! Zoli végig nyomta a depit hátra, hogy engedte a kapitány rábeszélni magát a hajózási nyomvonalról való letérésre. Endre lelkiismeret furdalását a csodaszép öreg Duna látványa oldotta fel. De nemsokára jött a második szívás: zúgó az 1843 fkm-nél! Áthajózni nem lehetett, marad az újabb átpakolás. Mivel ránk sötétedett, sátorbontás horgászok mellett a szlovák oldalon. Zoli bőséges vacsival kárpótolta dödögését.

Augusztus 1. vasárnap

Krisztián reggelivel ébreszt (kávé + nápolyi). Átpakolás.
Kemény 30 km állóvíz, közben Bősnél a Hullám csárdánál próbálkoztunk tankolással, de még zárva volt. Nyomjuk keményen, mert még mindig nem értük utol magunkat a tervezett napi célállomáshoz képest.
Hamarosan élő Duna, valamelyest folyik. Nagybajcsnál szalonnázás + tankolás.
Végre Duna parti csárda: Gönyü!
Itt szlovák túracsapattal együtt oltottuk szomjunkat. Gyuri vendégei voltunk egy kör pálnkára és csalamádéra. Jó alapozó volt a rendelt pizzához és helyi borhoz. Gyuri javasolt egy jó helyet Komáromban a szlovák oldalon.
Útközben újra összeakadtunk a csorgó szlovák csapat egy részével, akik összekötött kenukon nudiztak. Ittunk velük egy kört a Duna közepén.
Komáromban túlhajóztuk a kenu klubot – 1771 fkm, így több kilométert visszaeveztünk a belső csatornán. De talán megérte? Fantasztikus meleg vacsora nagyon jó sörrel. Krisztián vendégei voltunk. Utána meleg fürdő és nagy alvás ágyban!

2. hétfő

Korai indulás az izgalom miatt, hogy a csatornában hagyott hajóink szereléssel hiánytalanul megmaradtak-e? Igen, minden rendben volt.
Étlen-szomjan lassú vízben eveztünk, sehol egy csárda, amit találtunk hétfőn zárva.
Útközben evés, aztán álmosság. Kikötöttünk, és mindnyájan aludtunk, majd fürdés, és kemény evezés után feltárul az Esztergomi Bazilika!
Krisztián a híd alatt piára invitál, és a bazilikával szemben a stégen kötünk ki, ahol Endre Rasume rendelése (vágott sör) bejött. Csodás látvány, kellemes érzés, gyors időmúlás.
Eveztünk, de ránk sötétedett. Klassz helyen – 1714 fkm - sátort vertünk, Zoli a maradék kajákból érdekes ízeket hozott össze bőségesen, majd nagy alvás.
Endre álmából felébredt, felkelt és kihúzta a csónakokat.

3. kedd

Reggel korai indulás reggeli nélkül. Zebegényben a Kenderes fogadóban reggeliztünk, közben egy kiránduló hajó hulláma elöntötte a csónakokat, merni kellett a vizet. Krisztián itiner könyve is elázott.
Utána keményen húztunk Gödig, mivel alig folyt a Duna. Köben megemlékezés Endre unokabátyjára, majd Visegrád, Szentendrei sziget kezdete. Krisztián nem bírta a tempót. Késve érkeztünk az 1671 fkm-hez, ahol Piusz várt és jól bekajáltatott bennünket egy kellemes kerthelyiségben.
Piusz beszállt és négyen eveztünk tovább. Horányban Zolit várta unokahúga két kisebb csemetéjével.
Na végre Megyeri híd, Római part. Ma értük utol magunkat, mára ez volt a beütemezett cél. Szállás keresés, végére befut Krisztián.
Jöttek családtagok: Sanyi és Zoli nagylányainak családja és Kiem vietnami közös barát családjával. Eszem-iszom, kellemes este, esős befejezés. (Nánási út 91.)

4. szerda

Sanyi 37. házassági évfordulója. Reggeli a Monte Krisztóban. Kiem jött és hozott Jim Beam-t és rizspárlót. Bepakoláskor tapasztaltuk – Endre félelmére – hogy a hajónk automatikusan vízre került! Kényelmes indulás Budapestnél végig hullámos vizén.
Batthyány térnél Piusz, Sanyi kisebbik lánya Edina és Palucsics János – Ivica várt. Egy kis támogatás kenyérrel, borral és vízzel.
Következő megálló a Kopaszi gát. Itt Zoli bátyja Vili videózta társaságunkat.

Közben Mikó Gyuri Sanyi veje telefonált, hogy éppen most fog felszállni Ferihegyről, merre járunk, mert ott meglebegteti a Boeing szárnyait. Hát alacsonyan is szállt a felhők alatt és lebegtette, mi pedig integettünk.
Egy kellemes partszakaszon álltunk meg kajálni, italunk is fogyóra állt.
Százhalombatta hajóállomásán kitűnő kocsma működik, melyet meglátogattunk. Csodálatos a panoráma.
Innen már csak egy kevés csorgás és máris az erőmű csatornájánál jártunk – 1622 fkm, ahol a vízitelepen faházat kaptunk. Közben minden piát megittunk, jót vacsoráztunk.

5. csütörtök

Korai kelés. És jött a meglepetés: Endre tojásrántottát rendelt mindnyájunknak!
A kevés km mérlegelésre tette a dunaföldvári éjszakázást, de mivel Zoli szülőhelyéről volt szó, maradt az eredeti terv. Korán kellett érkezni, mivel a vízitelep vezetőjén kívül Zolit rokonsága is várta.
Laza napunk következő állomása Kulcs. Itt fent a hegyen egy kellemes étteremben ebédeltünk. Krisztián késve érkezvén a fürdőzők irányították hozzánk. Lefelé jövet egy házaspár hívott be a nyaralójába süteményezésre, amikor megtudták honnan jövünk.
A lazítás után húznunk kellett, hogy időre leérjünk Dunaföldvárra. Szerencsére a Dunakanyar után már rendesen folyik a Duna.
Fényképezés a dunaújvárosi kosár hídnál, és ünneplés, hogy 100 km-n belülre kerültünk Bajához.
Földvárra érkezvén – 1561 fkm - Zoli vigéckedett, milyen erőben van a csónakok kihúzásával, mire újra seggre ült, plusz tiszta iszap lett hátulról. Többen röhöghettek rajta.
Éva – a vízitelep vezetője – első pillanatra pálinkával fogadott, hogy kell az erő a kipakoláshoz. Első csomag után jött a fröccs, …
Fürdés és bajaival vetélkedő halászlé. Jött Zoli rokonsága pogácsával, gyümölccsel és piával, Soós Árpi és Marcsi diópálinkával, sok piával és süteménnyel. Kellemes este volt, de még nem volt vége. Zoli nélkül a fiúk felmentek a közeli pincesorra Németh Jóskához borozásra. Bepiálva értek vissza, mindenki jól aludt.

6. péntek

Gondoltuk korán indulunk, hogy az utolsó hosszú szakaszról – 82 km – időben beérkezzünk. Bepakoltunk, mire elkezdett zuhogni az eső. Éva bőséges reggelit készített, jól bekajáltunk, mert az eső csak esett. Szendvicseket is kaptunk, és végre 9 után elállt az eső. Időbe telt, mire kimertük a rengeteg vizet a kenukból.
Jól folyt a Duna és keményen eveztünk is. Legközelebb Paks alatt álltunk meg csapolásra és újratöltésre. A Szent László hídnál már éreztük a hazai levegőt. Terveztük, hogy megállunk egy étteremnél, de eveztünk, hajtott az idő. Krisztián nagyon lemaradt.
Sükösdnél Soós Árpi szállt be 4. evezősnek, Kovács Petitől pedig kajakos díszkíséretet kaptunk. Már láttuk a bajai hidat, ahogy közelítettünk, Pista bácsi integetett és fotózott. Mi a befutó táblánkat feszítettük ki.
A Türrnél – 1479 fkm - már szeretteink vártak, integettek. Boldogok voltunk. Még pár száz méter, és a Vizafogónál várt a csapat és a Bajai TV. „Megcsináltuk!” ordította Zoli, és már Endre is kimondta. Elmondhatatlan érzéssel öleltük szeretteinket és egymást.
Már sötétedett, mire Krisztián is befutott és el kezdett esni az eső. A kenukat már esőben pakoltuk be a csónakházba és zuhogó esőben szerveztük le Krisztiánnak a szállást az Ifjúsági szállón.

19 vízen töltött nap, több mint 1100 fkm, ebből közel 800 fkm állóvíz.

2010. augusztus 6. MEGCSINÁLTUK!

Túránk térképen

Fénykép album

Fényképalbum, kattints ide, és SkypeDrive nézegetővel teljes képernyős üzemmódban végignézheted vagy válogathatsz a képek között.

Bajai TV hiradó

A Bajai TV 2010.08.09. híradója

Konkluzió

Hála a nagymarosi zöldeknek!

Ulm-tól Bajáig 32 - igen harminckettő - zsilipen keltünk át. A zsilipekkel felfogják a vizet, lelassítják a folyást, lerakódik az iszap, homok. A kövek sem görgedeznek a mederben, lassan a magyarországi szakaszon sem lesz sóder! Mindenütt feltünt az iszaposodás.
Első reggelen derékig kellett merülnünk az iszapba, hogy vízre toljuk a kenukat. Több helyen kotróhajókkal találkoztunk, és nem sódert kotortak, hanem iszapot!

Alig volt viziélet!
A nagyobb településeknél volt folyása a Dunának. Előtte zsilip, ami után pár kilométeren volt sodra, de hamarosan lassult, mivel jött a következő zsilip.

Viszonylag magas vízállással jöttünk végig, ez is eltakarhatta a homokos részeket. A vízlépcsőkkel elég szűk tartományban tudják tartani a víz szintjének mozgását, de mégsem találtunk olyan klassz partszakaszokat, mint Komáromtól volt tapasztalható.

Tulajdonképpen halott volt a Duna. Egy kézen megszámolhatók a vizitelepek. Túrázókkal is alig találkoztunk. Igazából Pozsonytól láttunk kirándulókat.

Esztergom, Duna kanyar, a Római part (lepusztulása ellenére), Kulcs, Dunaföldvár, Baja - gyöngyszem a aktív Duna szeretőknek.

Következzen az AL-DUNA!

Ps: Krisztiánról nem tudunk semmit, nem válaszolt e-mail-jeinkre, nem tudjuk él-e még?

       Emlék vacsora érkezésünk helyszínén a Vizafogó vendéglőben.